Laura mérgesen, Marius kíváncsian, Haldor pedig együtt érzően nézett Chrisre, aki alig bírt gondolkodni a fejfájástól.

-Azt hiszem, ideje elmondanunk nekik mindent, Chris. - szólt Haldor. A lány csak bólintott, úgy érezte, ha kinyitja a száját, akkor kijön a meg nem evett reggeli is. - Szóval mi, Chrisszel lassan két hónapja járunk.

-Miért nem mondtátok el? - kérdezte Laura egy kicsit hangosan.

-Nem lehetne egy kicsit halkabban? - próbálkozott Chris, de tudta, hogy semmit sem fog elérni vele. Sőt...

-Mi az, hogy halkabban? - Laura már kiabált. - Ha nem ittad volna le magad tegnap este, akkor most nem fájna a fejed!

-Laura, tényleg lehetne halkabban. - próbálkozott Marius is.

-Nehogy nekik merj igazat adni. - morogta oda apjának Laura, de ezt már tényleg halkabban.

-Nem adok senkinek sem igazat. Csak arra kértelek, hogy ne kiabálj.

-Bocsánat.

-Én is bocsánatot kérek. - szólt halkan Chris. - De Laura, értsd meg, hogy szörnyű hetem volt.

-Persze...nekem is. Mint mindenkinek, de ez nem ok arra, hogy részegre idd magad.

Chris segélykérően nézett Mariusra. A férfi azonban alig láthatóan megrázta a fejét, ezzel jelezve, hogy ebből a bajból magát kell kihúznia.

-Ne haragudj. - mondta újra Chris. - Nem tudok mást mondani.

Laura nem szólt semmit, bár látszott rajta, hogy haragja enyhült. Haldor csak állt és várta, hogy mi fog kisülni ebből. Nem szívesen veszett volna össze egyik lánnyal sem, így jobbnak látta, ha nem szólal meg.

Chris szomorúan nézet Laurára.

-Most békültünk ki. Egy hülyeség miatt ne vesszünk már újra össze.

-Hülyeség? Hülyeségnek tartod azt, hogy titkolóztok előttem?

-Nem. És nem titkolóztunk, hanem csak nem szóltunk róla.

-A kettő majdnem ugyanaz. - szólt, majd megfordult és kiment az ajtón.

Haldor és Chris egyszerre néztek Mariusra.

-Miért néztek rám? Áldásom rátok! Ez a ti életetek.

Laura két napig nem nagyon állt szóba Chrisszel. Haldorral nehezen tudott volna beszélni, mivel a fiú hazautazott. Chris minden nap felhívta a fiút, hogy erőt gyűjtsön a hangjából. Így többször fékezte magát és nem szólt vissza Laurának, amikor úgy érezte, jogos lett volna.

Egyik nap Laura vívóedzésről érkezett vissza a szobájába. Chris éppen valami házi feladatot írt. Megveregette a lány vállát, mire ő hátrafordult.

-Percy azt üzeni, hogy hétvégén álomutazás. És ezt már nem lehet visszavonni!

-De jó! Dehogy akarom visszavonni! De... - bizonytalanodott el Chris. - ...ugye te is jössz?

Laura lesütötte a szemét.

-Ha mehetek?

-Hogyne jöhetnél? Honnan vetted ezt a marhaságot?

-Teljes jogod lenne kizárni ebből. Ez a te utad.

-Nem ez a közös utunk. És a legjobb barátnőmet nem fogom kihagyni belőle. Ne haragudj. - odalépett a szőke lány elé. Laura erre várt, mióta belépett a szobába, megölelte barátnőjét.

-Te se haragudj! Olyan undok tudok néha lenni.