Rover király haldoklott. Ezt már az egész királyság tudta, mindenki gyászolt. Rovert szerették az alattvalói. Igazságos király volt. Mégis a várakozás érződött az embereken. Kíváncsiak voltak az új királyra, aki minden bizonnyal a Rover fia, Irodan lesz. Az emberek remélték, hogy a fiú beváltja a reményeket, és apjához hasonló, jó uralkodó válik belőle. Erre minden esély meg volt, mivel Irodan herceg még sosem okozott csalódást az alattvalóknak.

Amíg az emberek várakoztak, a herceg apja halálos ágya mellett virrasztott. Rover királynak napjai, talán órái voltak hátra. A király a nap nagy részét átaludta, mivel Morwena altatóteákat főzött neki, hogy ne érezze a fájdalmakat.

Irodan már a második napot töltötte a király szobájában. Úgy tűnt, a király észre sem vette őt. Ezen az estén különösen rosszul aludt Rover. Nem hatottak a teák, a férfinak magas láza is volt. Morwena éppen egy újabb teát próbált itatni vele, mikor a király intett.

-Nem…ne adj nekem többet! Én már úgyis meghalok. Irodan. – fordult fia felé. – Lépj közelebb. – A fiú engedelmeskedett. – Ígérd meg nekem, Irodan, hogy jó királya leszel az országodnak.

-Ígérem. – válaszolta a fiú.

Rover bólintott.

-Tégy mindent úgy, ahogy tanítottam neked. Sose hagyd befolyásolni magad. Sokan úgy gondolják, hogy fiatal vagy még… ne hallgass rájuk! Nincs igazuk.

Lódobogás hallatszott az udvarról. A király becsukta a szemét, halkan sóhajtott egyet. Újra kinyitotta a szemét és büszkén nézett a fiára.

-Állj fel! Egy királynak nem szabad senki előtt sem térdelnie. – rámosolygott a fiára. Pár pillanat múlva kinyílt az ajtó, Salina és Eileen lépett be rajta. Addigra Rover király már meghalt. Eileen odarohant az ágyhoz és sírva ráborult a holttestre. Salina rég nem látott testvére mellé lépett. Irodan átkarolta a lányt, aki pedig könnyes szemmel átölelte a fiút.

-Bocsáss meg! Előbb nem tudtam jönni…

-Semmi baj. Tudom…

Néhány percig eltartott, amíg mindenki összeszedte magát. Eileen mosolyt erőltetett az arcára és megszólalt:

-Most már te vagy a király! – kinyújtotta a karját, Irodan odalépett és megölelték egymás. – Gyere, üdvözöld a népedet.

Irodan hallgatagon lépkedett anyja mellett. Nem mondta ki, de belül úgy érezte nem áll készen a feladatra. Az erkélyen hangos trombitaszó fogadta, majd egy katona elkiáltotta magát:

-Meghalt a király! Éljen a király!

A nép hangos üdvrivalgással köszöntötte az új uralkodót.

Irodan intett egyet, majd visszavonult. Kétségbeesetten nézett anyjára és húgára. Salina csak a fejét csóválta, Eileen viszont rögtön a fia vállára tette a kezét.

-Nyugodj meg! Ha szeretnéd, segítek neked…amíg bele nem jössz.

-Köszönöm.

-Uram! – szólalt meg egy hang az ajtóban. Irodan odanézett és megpillantotta apja legfőbb tanácsnokát. – Várunk téged a tanácsteremben. – Majd a fiú értetlen tekintetére tovább magyarázott. – Meg kell beszélnünk az elkövetkező napok intézkedéseit.

-Értem. – bólintott Irodan.

-Mindenben a szolgálatára, uram. – hajolt meg a férfi. Megfordult, majd kiment a teremből. Néhány pillanattal később egy másik férfi lépett be a trónterembe. Végignézte a bent állókat és elmosolyodott.

-Bizonyára Irodan herceg. – hajolt meg a férfi.

-Király. – javította ki Eileen.

-Király? Elnézést. Nem tudtam. Sajnálom. Én Erich Andreas vagyok, az Embercsillagról. Nem ismerhetsz engem, mivel kicsi voltál, mikor legutoljára jártam itt. Édesanyád, és apád barátja vagyok és mindenben a segítségedre vagyok. – hajolt meg újra. Majd pillantása a lányra tévedt. Salina elkapta a pillantását és bemutatkozott:

-Salina hercegnő.

-Sejtettem. – jelent meg egy halvány mosoly az ajkán. – Én nem is zavarok tovább…

Irodan nem is figyelt az idegenre. A tanácson gondolkodott. Ha jól értette az apját, ebben a tanácsban is vannak olyanok, akikben nem szabad megbíznia. De ha ez így van, akkor viszont hűséges embereket is maga mellé kell állítania. Erichre nézett. Talán ő… azt mondta, hogy a szülei jó barátja. Irodan az anyjára pillantott. Sosem látta anyját még így nézni. A külvilágnak talán azt mutatja, hogy ez a férfi teljesen hidegen hagyja…de neki, aki ismeri…Irodan tudta, hogy az anyjának fontos ez a férfi. De miért? Ez most nem fontos. Lesz ideje még mindent kiderítenie. Viszont egy hűséges ember jól jöhet. És mégis Rover király barátja volt. Akkor bizonyára hozzá is hűséges maradt.

-Mennem kell. A tanácsnokok biztos várnak. Erich, elkísérnél? Szeretnék tőled valamit kérdezni.

A két férfi együtt lépett ki az ajtón. Salina az anyjára pillantott. Ő is látta Eileen szemében azt a különös csillogást, de ő sem szólt semmit.

-Vajon mit akarhat Irodan ettől az alaktól?

Eileen nem szólt semmit, csak a fejét rázta.