Amikor Irodan és Erich belépett a tanácsterembe, minden szem rájuk szegeződött és minden tanácsnok egyszerre állt fel. Irodan meglepetten torpant meg az ajtóban. Majd Fertah, a főtanácsnok intett neki, és a hosszú asztal túlsó végére mutatott.

-A király helye!

Irodan lassan elindult a termen át. Zavarta a sok kíváncsi tekintet. Izgatottan lépett oda a székhez és ült volna le, de szeme megakadt az ajtóban álló Erichen.

-Ne haragudj! – nézett rá bocsánatkérően. A termen morgás futott végig. Egy király soha nem kér bocsánatot. A zajra Irodan elpirult, de gyorsan túltett zavarán.

-Mindenkinek bemutatom a legújabb tanácsnokot: Erich Andreast, az Embercsillagról. Ő az első, akit én nevezek ki.

A kijelentés mindenkit meglepett. Irodan a tanácsterembe vezető úton egy szólt sem szólt Erichhez. A férfi azt hitte, hogy a fiú mindent megtudott a titokról, és most ezért akarja felelősségre vonni. Így megnyugodott, mikor meghallotta Irodan szavait.

A tanácsban viszont nagy felháborodást keltett, hogy egy Embercsillagról származó idegen bekerülhetett a legfőbb tanácsba. Mégis a király kívánta így, ezért senki sem mert ellene felszólalni. Mindenki úgy gondolta, jobb lesz, ha majd négyszemközt vet ellent a király óhajának.

Miután elhaltak a suttogások és morgások, és Erich is helyet foglalt az asztalnál, Fertah úr felállt.

-Azért vagyunk ma itt, hogy a királyság legfontosabb tennivalóit megbeszéljük. Úgy gondolom, az elkövetkező napok teendői a temetés és a koronázás.

Mindenki helyeslően bólogatott.

-Ezután, javaslom, újra üljünk össze, és akkor megbeszélhetjük a többi kevésbé fontos ügyről. Úgy érzem, fontos, hogy felvázoljam a legsürgetőbb problémákat új királyunk előtt.

Irodan kihúzta magát és figyelmesen nézett a főtanácsnokra.

-Problémák? Azt hittem…

-Mivel apja kérése ellenére nem vett részt a gyűléseken, - kezdte élesen. A többiek meglepődtek. – ezért nem is lehet tisztában a királyság gondjaival.

Irodan nem tudott erre semmit sem mondani. Fertahnak teljesen igaza volt. Rover király többször kérte fiát, hogy vegyen részt a tanácsokon, a fiú mégis megtagadta ezt. Helyette inkább vívott Ranekkel és a fiú apjával, vagy éppen kilovagolt a közeli mezőkre Salinával. Eszébe sem jutott, hogy a király hamarosan meghalhat. Aztán eszébe jutott Ranek. Ranek? Nem látta, mióta Salina megjött. Miért nem kereste meg őt

-Uram! –hallotta valahonnan távolról.

-Bocsánat… - morogta halkan. – Folytassa, kérem!

-Tehát, mint mondtam az elmúlt hónapok szinte végig eső nélkül teltek…így nagy szárazság sújtja a birodalom egész területét.

-Szárazság? – lepődött meg Irodan. Igaz, hogy régen nem esett az eső, de a folyók és a patakok…

-Igen uram! De nem ez a legfőbb gondunk.

-Van még ennél is rosszabb? Az emberek éhezni fognak…és mindjárt itt a tél.

-Uram, ezt a problémát meg tudjuk oldani. Bár igaz, hogy drágább lesz az étel, mint a megszokott, de megoldjuk…

-Remélem…És mi a másik gond?

-A hadsereg. Túl sokan haltak meg az elmúlt harcokban. A létszám és a harci kedv megcsappant…főleg úgy hogy meghalt a király és az egyik legrégebbi tiszt.

-Micsoda? Pant mester meghalt? Hogyan?

-Ez most nem fontos.

-De nagyon is fontos! Ő volt a tanítómesterem! És a legjobb barátom apja! Igenis érdekel hogy halt meg!

-Uram, ennek most nincs itt az ideje…

-Ha így gondolja, akkor azt hiszem én most elmegyek. Valahogy jobban érdekel az embereim sorsa, mint az ország gazdasága. – felpattant a székről, amin eddig ült és kisietett a teremből. A tanácsnokok tanácstalanul néztek utána.

Irodan felsietett a trónterembe, hátha még ott találja Salinát, vagy az anyját, de nem járt sok sikerrel. A fiú felrohant Salina szobájához, ki akarta nyitni az ajtót, de az zárva volt.

-Salina! Irodan vagyok. Kérlek, engedj be. Szeretnék veled beszélni.

Halk kattanás jelezte, hogy a zár kinyitódott, Irodan lenyomta a kilincset és belépett a szobába. Salina ott állt az ajtóban. Irodannek elég volt csak egy pillantást vetnie rá. Egyből látta, hogy valami nincs rendben.

-Mi a baj? – lépett a lány elé.

-Ranek…

-Ranek? Mi történt vele? Hol van most?

Salina gyorsan elmondta mi történt a Gördülő Kövek Tengerén. Irodan arcán egyre jobban megjelentek az aggódás jelei.

-Szóval most már Javel királysága is Borboron uralma alatt van?

Salina csak bólintott.

-Már csak ez hiányzott. – megfogta a lány kezét, és bátorítóan megszorította. – Nyugodj meg! Nem lesz semmi baja sem Raneknek. El foglak kísérni…

-Nem! – vágta rá hirtelen a lány. – Nem hagyhatod itt az országodat! Most már te vagy a király! Irodan! Nem hagyhatod itt a népedet! Ők számítanak rád!

-Ranek is számít rám!

-Ranek most rám számít! Ha nem megyek vissza, Raneknek lesz baja. Ezt nem hagyhatom. Viszont ha te is jössz, akkor lehet, hogy neked is bajod lesz. Ezt megint nem engedem. Hidd el, most az lesz a legjobb, ha egyedül megyek vissza.

-Csak akkor, ha megígéred, hogy nagyon vigyázol magadra…

-Persze, hogy megígérem. – ölelte meg bátyját Salina. – Tudom, hogy ragyogó király leszel…

-Köszönöm…de nem vagyok tisztában az uralkodás szabályaival. Én nem vagyok erre kész. – mondta ki legféltettebb aggodalmát.

-Dehogynem. Anyánk mindig segíteni fog. És keress megbízható embereket. Emlékszel? – mosolyodott el. – Keress barátokat! Köss szövetségeket! Így lehetsz jó uralkodó. Apánk mindig ezt mondta. Tudta, hogy egy napon mindketten…

Elhallgatott. Salina rájött, hogy ő már sohasem lesz a Gördülő Kövek Tengerének királynője. Ott még nagyon sokáig Borboron fog uralkodni.

-Mindent megteszek, hogy segítsek neked. De előbb itthon kell elrendeznem mindent. Sok a gond…de te bizonyára tudod ezt. Te nem vívtál akkor, amikor apánk épp a királyság problémáiról beszélt.

-A tanács…mit mondtak neked? Ne törődj azzal a sok öreggel…Irodan! Most tied az uralkodás joga. Ezek az emberek mind a hatalmat akarják…azt hiszik tudnak irányítani téged. Keress megbízható embereket!

-Te kellenél nekem. Mindig jó tanácsokat adsz. – mosolygott Irodan, majd felállt és egy puszit nyomott a húga homlokára. – Most pedig, akár illik egy királyhoz, akár nem, elmegyek egyet lovagolni. Elkísérsz?

-Igen. – bólintott Salina.