Lauráék nem aggódtak Chrisért. Haldornak igaza volt, hogy a lány kissé sápadt, de Laura szerint csak egyszerű gyomorrontás. Sokáig nem tudtak tanakodni rajta, mivel Morgenstern professzor felállt, ezzel jelezve, hogy szólni szeretne. A gyerekek elhallgattak és figyelmesen néztek az igazgatóra.

-Bizonyára sokan észrevettétek az új szobrot az udvaron. – mosolygott a professzor. A teremben suttogás szaladt végig: felvilágosították azokat, akik nem tudtak róla. – Ez a szobor Hermann von Berg emlékére készült. Néhány hete tudtuk meg, hogy élt ebben a várban egy lovag, aki a jó ügyet képviselte. Az ő emlékére állítattuk a szobrot. – kis szünetet tartott, majd folytatta. - Más téma, ami valószínűleg jobban fog titeket érdekelni… a mai nap volt az utolsó tanítási nap, holnap elkezdődik a rég várt téli szünet. Kívánok mindenkinek jó pihenést, szép karácsonyt. Az utolsó ravensteini estére pedig szép álmokat!

Laura és Haldor egyszerre álltak fel:

-Megnézem, hogy van Chris. – mondták szinte egyszerre.

-Na várjatok! – állt fel Lukas is. – Akkor én is megyek.

Christ nem találták a szobában. Laura rögtön elkezdett aggódni és különböző rémképek fészkelték be magukat a fejébe.

-Mi történhetett vele? – kérdezte a fiúktól, akik csak a vállukat húzták.

-Nézd meg a WC-kben. Addig mi szólunk a többieknek.

Laura csak bólintott és kisietett a szobából. Lukas és Haldor lementek az ebédlő, szerencsére még ott találták Percyt és Mariust. Haldor odafutott hozzájuk és közölte velük a hírt:

-Chris eltűnt.

-Micsoda? – kérdezte Marius. Majd elhallgatott. – A francba. – mondta, majd ránézett a többiekre. – Maradjatok itt. Én azt hiszem tudom, hogy hova ment.

Kisietett az udvarra és rögtön a tó felé vette az irányt. Messziről látta már, hogy egy csónak nincs a helyén. A tó mellett megállt és körülnézett. A víz nyugodt volt, vagyis nem most eveztek át rajta. Már éppen indult volna egy csónakért, mikor meglátta a földön a papírt. Felvette és ismerős írást látott rajta.

Kérlek, ne gyere utánam.

-Jajj…Chris. – morogta magában. – Miért tetted ezt?

Legszívesebben utána ment volna, de a lány döntése egyértelmű volt. Néhány percig még nézte a tavat és a szigetet, majd visszament a várba az ebédlőbe. Addigra már ott állt és várt most már Laura is. A lány az apja elé futott.

-Hol van?

-Aventerrán.

-HOL?

-Aventerrán. – ismételte meg Marius. – Elment Aventerrára az apja után.

-De miért? – kérdezte Laura, de Marius nem tudott rá válaszolni, mert Attila Morduk jelent meg az ajtóban.

-Szóval itt vagytok. – morogta. – Egy óra múlva mindenki legyen a professzornál. – majd végignézett a szomorú társaságon. – Mi történt?

-Chris elment Aventerrára.

-Óóóó… - mondta. Majd morgott még magában valamit és kiment az ebédlőből.

Marius a többiekre nézett és nagyot sóhajtott:

-Majd egy óra múlva mindent megmagyarázok.

Marius Percy kíséretében ment fel a szobájába. Percy vette először észre a levelet, ami még mindig ott állt, ahol Chris hagyta.

-Mii ez? – fogta meg a borítékot. – Egy levél.

-Chris. – mondta egyszerűen Marius. Bementek a szobába, majd Marius leült egy székre. – Hogy lehet ennyire felelőtlen?

-Kii? Chriis?

-Dehogy! Az apja…itt volt körülbelül egy hónapja. Találkozott Chrisszel. Tudnom kellett volna, hogy elmegy.

-Le’et, ’ogy, így a jobb…

-Nem. Chris veszélyben van Aventerrán. – kezébe vette a levelet. A címzés nem a hagyományos címzés volt: A legkedvesebb barátoknak.

Percy ránézett barátjára, látta, hogy Marius egyedül szeretne maradni.

-Szólok Marynek is, ’ogy találkozó lesz…

-Jó. – bólintott Marius szórakozottan. Kibontotta a borítékot. Kivette belőle a papírt és elkezdte olvasni. Többször elmosolyodott és elkomolyodott. Majd felállt és elindult vissza a vár felé. A fiúk részlege felé vette az irányt és Lukas szobájához érve bekopogtatott, majd benyitott. Laura is ott volt a fiúkkal. Marius elmosolyodott.

-Lukas, Haldor! Ti is gyertek le a professzorhoz. Azt hiszem, ez – itt meglengette a papírt – rátok is tartozik.

Mindhárom gyerek felállt és követte Mariust. A professzornál már ott volt Mary és Percy. Marius előreengedte a gyerekeket, majd ő is belépett a házba. Morgenstern felállt, majd végignézett a társaságon.

-Hol van Chris?

-Aventerrán.

Morgenstern arcán a félelem árnyéka futott végig.

-Aventerrán? – kérdezte halkan. – Hogy került oda?

-Erich. – mondta egyszerűen Marius. A férfin kívül, egyedül Morgenstern ismerte a történetet. Ezért Marius elmesélte a többieknek, hogy mi is történt akkor, amikor Erich megjelent Marius szobájában. Az elbeszélés végén Marius felemelte a levelet, amit végig a kezében tartott:

-Chris írt nekünk egy levelet. Azért kértem, hogy Lukas és Haldor is jöjjön le, mert nekik is szól. – ledobta a levelet az asztalra. Mindenki ránézett a borítékra, de senki sem nyúlt érte.

-Olvasd fel te! – nézett a professzor Mariusra. A férfi először a fejét rázta, de végül megfogta a levelet.

Kedves Őrzők!

Tudom, hogy most nekem is ott kellene ülnöm közöttetek, de ere sajnos nincs lehetőség. Amikor ezt a levelet olvassátok, én már Aventerrán leszek és – ha minden jól megy – megismerkedem az édesanyámmal. Tudom, hogy nehéz megérteni és elfogadni, de ezt kellett tennem. A tudatlanság megőrjített, így elhatároztam, hogy kiderítek mindent a múltamról.

Nagyon sajnálom, hogy köszönés nélkül távoztam, de így volt a legkönnyebb. Nem mondhatom, hogy könnyek és fájdalom nélkül, de sikerült. Titokban tartottam tervemet, mert tudom, hogy csak lebeszéltetek volna. Nem tudom, visszatérek-e még a Földre, a sors majd eldönti. Azt hiszem, úgy lesz a legjobb, ha írok mindenkinek pár sort.

Marius felnézett a levélből.

-Olvasd csak hangosan. – mondta a professzor, miközben a többiek bólogattak.

Mary! Nagyon jó volt ez a pár hónap. Sok mindent tanultam tőled. Mindig te maradsz a kedvenc tanárnőm! Lehet, hogy ehhez fiatal vagyok, de azt mondom, folytasd csak így tovább és akkor minden rendben lesz.

Percy! Sosem fogom elfelejteni azt az álomutazást, amit együtt tettünk. Lehet, hogy nem te tanítottál meg az álomutazás alapjaira, mégis sokat segítettél, hogy ne legyek egy béna valaki, aki mindig rossz helyre érkezik. Köszönöm!

Kedves Professzor! Önnek nem tudok mást mondani, mint hogy köszönök mindent. Ön nagyon sok mindent tett értem az elmúlt hónapokban. Ha netán sok galibát okoztam, akkor bocsánatot kérek.

Most jön a legnehezebb rész. El kell búcsúznom azoktól, akiket kiskorom óta a családomnak tekintek.

Lukas! Zseniális öcskös vagy! Sokan azt gondolják, hogy néha idegesítő, de nekik nincs igazuk. Te nem idegesítő vagy, hanem vicces. Kérlek, ne érts félre, ezt teljesen komolyan írom. Nem megbántani akarlak, hanem bíztatni. Biztos vagyok benne, hogy Laura most forgatja a szemét és nem ért velem egyet. De igenis! Lukasnak bíztatásra is szüksége van.

Laura! Most te következel! Amióta csak ismerlek testvérként szerettelek. Voltak vitáink, de ez már a múlt. Sokadszorra kérlek, ne haragudj rám a titkok miatt. Jó okaim voltak rá, hogy elhallgassam őket. A legtöbbet megbeszéltük, az utolsót pedig egyszer, talán meg fogjuk beszélni. Tudom, hogy most is mérges vagy rám, teljes joggal. Mégis kérlek, bocsáss meg nekem, és ha visszatérek kezdjünk mindent újra.

Marius! Nehéz neked bármit is írnom. Azt hiszem elsősorban köszönetet kell mondanom. Felneveltél, tanítottál és támogattál. Mindezt egy olyan ember kedvéért, aki egy őrültség miatt került bajba. És én most ennek a férfinak a kérésére hagytalak ott benneteket. Hálátlannak érzem magam, és az is vagyok. Marius! Én mindig téged tartottalak apámnak. Nem mondtam, de szerintem te érezted. Nagyon sok szörnyűségen mentél át az életed során, és mégsem hátráltál meg. Tisztellek ezért. Látod, én az első döntésemnél a könnyebb utat választottam. Te sose ezt tetted. Egyszer én is szeretnék olyan magabiztos lenni, mint te vagy. Remélem, sikerülni fog.

Haldor! Téged hagytalak utoljára. Remélem, tudod, hogy még most is szeretlek. El kellett mennem, ott kellett hagynom Téged a Földön. Hiányozni fogsz! Nem kérem, hogy várj rám, mert nem tudom, hogy találkozunk-e még. Én mindenesetre ebben bízom, és akkor majd minden kiderül. Nehezek találok szavakat az érzéseimre. Azt hiszem, tudod mit érzek. Ismerjük és szeretjük egymást annyira.

Nagyon köszönök még egyszer mindenkinek mindent. Vigyázzatok magatokra!

Üdvözlettel:

Christine Andreas

Senki sem szólalt meg. Senki nem akart megszólalni. Marius körülnézett. Laura szemében szomorúság és könnyek csillogtak. Tudta, mit érez a lánya. Sokáig ültek szótlanul, míg végre Morgenstern professzor megszólalt:

-Nem tudta, mit vállal magára, Marius. Ne magadat okold ezért. Reméljük, az apja vigyázni fog rá.

Senki sem értette miről beszél a professzor. Marius felállt és azt mondta:

-Én mindent megteszek, hogy megmentsem az életét.

VÉGE