Hangos üvöltés hallatszott, de csak egy darabig. Utána csend támadt, de nézzük, mi történt benn a Tűzkígyó barlangjában:

- Te ostoba! - hangzott Syrin hangja. - Csak a megtéveztés miatt vettem fel Kevin Teschner alakját!

- Bocsásss meg Syrin! Nem tudtam, hogy te vagy az - mondta, s alázatosan meghajolt, de csupán gúnyolta így féltestvérét.

- De akkoris! Megetted volna a fiam? Na, mindegy. Inkább magadra hagylak - hüllőszemei összeszűkültek, de távozott. Rygani fellélegzett. Gyűlölte féltestvérét.

Syrin, már jó messze járt a barlangtól, mikor visszaváltozott eredeti alakjába. Nem más volt, mint Kevin Teschner. Jól átverte a Tűzkígyót. Tantaroszhoz tartott. Nem kellett sokáig mennie, ameddig meg nem találta, pontosabban, őt találta meg az Árnyak Birodalmának vezére.

- Te meg ki vagy, és mit keresel itt? - szegezte neki a kérdést.

- Kevin Teschner a nevem, és valahogy idekerültem. Fogalmam sincs, hogy hogyan. Nem tudna visszajuttatni a Földre? - Kevin nagyon jól játszotta az ártatlant! Tantarosz el is hitte neki:

- Mivel még nincs itt az időd, ezért visszaküldelek, a Földre. Menj!

Azzal egy fényoszlop jelent meg. Kevin habozás nélkül belelépett.

A Banyató szigetére lépett ki.

- Tehát, akkor most azt kell kitalálni, hogy mit csináljak? Nehéz ügy - motyogta magának. A fényoszlop máris eltűnt. Végül eszébe jutott egy remek ötlet: Apja pénzéből beíratja magát Ravensteinbe, és beilleszkedik, mint új diák. Megvárja a Napfordulót, és hazamegy. Helyesnek tartotta, így egyenlőre visszament apja villájába.

Másnap korán kelt, s hamar elindult az iskolába, hogy beiratkozon.

Kellene egy név.... De mi legyen az? - gondolkodott Kevin. - Legyen, Pete... Pete... Pete mi? A francba! Ezt nehezebb kitalálni, mint gondoltam. Schäffer! Ezaz! Pete Schäffer!

Nyugodt szívvel ment, mert tudta, hogy nem fog lebukni.

Végre a kocsi, amivel ment felhajtott a vendégek parkolójába. Kevin kiszállt, az autóból. Barna tüsis haja, barna szeme volt. Magas, izmos teste volt. A legújabb divat szerinti ruha volt rajta. Elindult az iskola kapuja felé. Belépett a kapun, és a leggyorsabb lépteit elővéve, úgy sietett, ahogy csak tudott. Végre elérte az igazgatói irodát. Bekopogott. Simán bejutott az igazgatóhoz.

- Jó napot kívánok! Pete Schäffer vagyok! Azért jöttem, hogy beírtakozzam az iskolában. Most költöztünk ide. Édesapám sajnos nem tudott eljönni, mert üzleti tárgyalásra kellett mennie. Édesanyám már nem él - megjátszotta a szomorúságot.

Morgeinstein professzor kezet fogott a fiúval, s közben beszélgettek:

- Üdvözlöm Pete Schäffer. Én Aurelius Mogeinstein professzor vagyok. Tehát, be szeretne íratkozni?

- Igen! Tudom, hogy ez év közben macerás, és Németország másik feléből költözünk ide, mert apa új állást kapott. És így nem lenne könnyű bejárni. Ez meg közel van.

- Persze, megértem. Szabad kérnem egy bizonyítványt?

- Természetesen - mondja, s odanyújtja a bizonyítványát. Tegnap este sokat foglalkozott vele, hogy megfeleljen az új személyazonosságának. Egy hiba sem volt benne. Mosreinstein professzor hosszasan nézte, míg végül, pár űrlapot vett elő, amit Kevin - akit ezentúl Petenek fogok írni - kitöltött.

- Most, itt egy tankönyvlista. Ezek a könyvek most is megvásárolhatók, feltéve, ha van most itt nálad pénz.

- Persze, apa kikészített mindent. Tessék, itt a pénz - nyújtja a pénzt. Morgeintstein professzor átveszi, s a szekrényhez megy, hogy kivegye a könyveket.

- Tessék. Most, pedig be fogom vezetni az osztályába. Jöjjön.

Azzal a két alak a matek terem felé vette az irányt.