Peter Freund 1952 február 17.-én Unteraffenbackban született. Az egyetemen publicisztikát, politológiát és szociológiát tanult. Tanulmányai közben szabad újságíróként dolgozott a Berliner Tagesspielnél és Szabad Berlin adónál* is vállalt munkát. 1980 és 1986 között több mozi menedzsere, aztán a filmiparban talált állást. 1993 óta dolgozik a Phoenix-Filmnek és tévéfilmeknek és –sorozatoknak a producere.

Peter Freund könyvsorozatának, ami Laura Leanderről szól, új kiadása okán megragadtam az alkalmat és feltettem Peternek pár kérdést.

Erik Schreiber (a továbbiakban E.S.):

Először is szeretném megköszönni, hogy vetted a fáradtságot és válaszolsz a kérdéseimre.

Hogy keletkezett a Laura Leander sorozat? Nagyon kevés női hős van. Mindenesetre kevesebb, mint férfi. Laurát szándékosan választottad ki?

Peter Freund (a továbbiakban P.F.):

A Laura-könyvek tulajdonképpeni magja egy esti mese sorozatra épül, amit sok évvel ezelőtt meséltem azt akkor még kicsi – 3-5 éves – fiaimnak. Természetesen ők voltak a főszereplők és fantasztikus figurákkal ( az egyik Knudu-Dudu, a túrókirály** volt) kellett utazgatniuk és megerőltető kalandokat kiállniuk, amik nélkül a világunk nem létezhetett volna. Ezek persze kisgyerek történetek voltak, amiket soha nem írtam le.

Egy nap odajött hozzám Florian, a kisebbik fiam – éppen egy Harry Pottert olvasott – és azt mondta, hogy a „mi történetünk” olyan, mint a Harry Potter, csak más világokban is játszódik és sokkal izgalmasabbak. Nem akarom-e én a régi történeteket továbbírni és azokból egy regényt készíteni?

Ez adta az utolsó lökést a Laura-sorozathoz, amikor már az egykori gyerektörténetek csak részben voltak meg a fejemben. Sajnos Laura idősebb, mint a fiaim egykor voltak – és a könyvek sem a kisgyerekekhez íródtak, hanem minden fiatalnak és fiatalos felnőttnek 9 és 99 év között.

Az, hogy egy lánynak kell lennie a főszereplőnek, már az elejétől fogva adott volt – két okból: az egyik az, hogy két fiam van és úgy érzem tudom, hogy működnek a fiúk. Ezért szerettem volna, legalább írás közben, egy lányt közelebbről megismerni.

A másik ok abban keresendő, hogy a Fantasy – könyvekben és –filmekben a férfi hősök dominálnak. Ennek az az oka, hogy a férfi főszereplők általában kereskedelmileg sikeresebbek és egyszerűen jobban eladhatók, mint ahogy azt egy erről szóló felmérés mutatja. Ezért döntöttem egy lány mellett, mert egyszerűnek és időszerűnek találtam. Sajnos a lányok és a nők lemaradtak mögöttünk fiúk és férfiak mögött.

E.S.:

Egy kedvelt kérdés mindig az üzenet. Van Laurának valami üzenete az olvasóid felé? (Itt főleg a lányokra gondol)

P.F.:

Mindenekelőtt engedjék meg, hogy egy jelmondattal válaszoljak, ami egy filmdramaturgiai tankönyvben van: „If you want to send a message, use Western Union.” (Ha üzenetet akarsz küldeni, használd a Nyugati Uniót)

Mit is jelent ez: az (forgatókönyv-) írásban a felesleges energiát úgy kell felhasználni, hogy az anyagot olyan érdekfeszítővé, izgalmassá és szórakoztatóvá tegye, amilyen csak lehet – és ha ezen felül még sikerül is üzenetet belerakni, akkor az olyan, mint a hab a tortán.

Szeretném az olvasóimat felvilágosítani és mint egy tudálékos oktató a világról nyilatkozni. Mégis van egy saját meggyőződésem, ami megjelenik a könyveimben is. Persze nem egyértelműen és plakátszerűen, hanem csupán a háttérben, a felszín alatt. Ami ahhoz vezet, hogy néhány olvasó felismeri az üzenetet, mások nem. Persze a legtöbbjüknek nincs problémája azzal, hogy mit akarok üzenni: nemcsak azt, hogy az élet nem egészen csak szórakozásból áll, hanem komoly problémák is vannak – és hogy az embernek nem szabad elfutnia ezek elől a problémák elől. Mert le tudjuk győzni őket, ha aktívan harcolunk ellenük. Ezért figyelmezetem az olvasóimat – a háttérben természetesen – mindig arra, hogy ne higgyenek a hirdetések, a szórakoztatóipar és a média átlátszó, hamis szerencseígéreteinek, hanem alakítsák ki a saját kritikus képüket a világról. És majd a saját döntéseik alapján élt életük vezet a szerencséhez. Ezek mellett minden Laura-könyvnek van egy saját „belső témája” – és biztos vagyok benne, hogy ezt minden figyelmes olvasó könnyen felismeri.

E.S.:

Ki Laura? Áll a főszereplő mögött egy igazi Laura?

P.F.:

Egy igazi élő példaképe nincs Laurának, de ahogy sok lány olvasóm újra és újra írja, ők teljesen vagy nagyjából olyanok, mint Laura és felismerik magukat benne. Nem, a karakter egyedüli és csakis az én fantáziám szüleménye. Laura Leanderrel egy olyan hősnőt akartam létrehozni, aki alapjában véve teljesen normális és ugyanolyan problémái vannak, mint a többi vele egykorúnak. Laura ezért – ahogy az olvasók is – nagyon meglepődik, amikor megtudja, hogy különleges képességei vannak és hogy ezeket gyakorolni kell, edzeni, mert egy nagy feladat várja. Nem kis dolog a világért harcolni – és még inkább nem az egy tizenhárom éves lánynak!

*Ennek nem tudom mi a hivatalos neve magyarul, de németül a következő: Sender Freies Berlin

** Quarksenkönig

Fordította: Nymphi
Forrás: Peter Freund hírlevele